HTML

Pannónia dicsérete

A magyar irodalom kevésbé érdekes felét elmondják az iskolai órákon. Ez itt a másik fele.

Facebook

  

Kedvcsináló

Következik

Friss topikok

Címkék

15 (1) 16. (5) 17. (1) 19 (3) 19. (1) 20. (2) balassi bálint (2) betlehem (1) buddha (1) döbrentei (1) énekek éneke (1) gárdonyi (1) germán (2) grimm (1) janus (1) karácsony (1) kassák (1) kazinczy-kódex (1) király (1) kódex (5) legenda (3) mátyás (1) mese (3) népszokás (1) nők (3) pannonius (1) pázmány (1) pesti gábor (1) petőfi (2) portré (3) régi (3) század (1) utazás (1) Címkefelhő

2013.10.21. 07:51 Esti Lia

Vér, gennyedtség, patkányok

Címkék: barock

jack-nicholson-ragyogas-1980.jpgAki a barokktól unalmat, giccses angyalkákat, szűnni nem akaró egyházi áhítatot és cirádás körmondatokat vár, az most csalódni fog. Egészen ismerős, mai dolgot mutatok most ebből a korszakból: gyalázkodást.

A barokk korban az olykor valóban bizarr méreteket öltő giccs mellett ugyanis ez a műfaj (szaknevén, latinosan: paszkvillus) is virágkorát élte. Sarkosan fogalmazva, olyan lehetett ez, mint napjaink internetes divatja: mély életbölcsességek és unalmasan közhelyes képek váltották egymást a bármilyen vélt vagy valós igazságtalanság felett érzett szóbeli dühkitörésekkel.

A paszkvillus – általában névtelenségbe burkolózó – szerzője valamilyen sérelmet, bűnt elégelt meg annyira, hogy művében nem rettent vissza semmitől. Ez már így is jól hangzik, ráadásul a vers célzottja bárki lehetett, egyházi vagy világi híres ember, intézmény, nő. Csoda ezek után, hogy hallatlanul népszerűek voltak ezek a művek? Főleg, hogy egyikük-másikuk még jól is van megírva, így többek üres gúnyolódásnál. Épp ezért kapnak helyet a blogon. Meg azért, mert sajnos kevesen tudják, hogy ilyesmik egyáltalán léteznek. Pedig amellett, hogy szórakoztató és könnyű sikerélményt jelenthet a bemutatásuk bármilyen korosztály körében (éljen a hatásvadász ismeretterjesztés!), még a tudomány sem kerülheti meg. Egyfelől érdemesnek tartja a kutatásra a történelemtudomány, hiszen a versekből nem ritkán társadalmi-politikai viszonyokról olvashatunk – ráadásul olyan érintettjei is vannak, mint például II. Rákóczi György. Másrészt szerves része az irodalom történetének: hatással volt a szatírára és a politikai költészetre, a későbbi szórakoztató-szatírikus lapok funkcióját látta el, olyan művelői akadtak a műfajnak, mint Petőfi Sándor, Petri György vagy Weöres Sándor.

vudu.jpegA példának hozott vers szerzője szintén egy ismerős név: Balassa Bálint. Ez a gróf azonban nem azonos a reneszánsz szoknyapecérrel (noha ő is tudott gyalázkodni, ha mulatozása miatt mozgolódni kezdtek a német nyárspolgárok), bár távoli rokonok voltak. Balassa Móricz Árvácskájába illő történeteket mesélhetett a gyerekkoráról szóló iskoladrámájában: mostohaanyja éheztette, nem kapott rendesen ruhát, kitaszított volt saját családjában. Megszökött hát otthonról tizenhét évesen a nagyszombati jezsuitákhoz. Hálája jeléül áttér a katolikus hitre és vallása mellett később is harcosan kitart. Bécsben filozófiai iskolát végez, majd szövetkezik Balassi Ferenc nevű jogszakértő bácsikájával és visszapereli vagyonát az ekkor már özvegy gonosz mostohától és féltestvéreitől. Teljesen egyenesbe jön: emellett ő lesz Hont megye főispánja és grófi rangot szerez. Nem csoda, hogy ezek után még több irigye lett (féltestvéreivel sokáig pereskedett még), így kapott egy szép gyalázkodást. A rövid életrajzból már sejthető, Balassa Bálint nem maradt adós a válasszal. Most ezt olvashatjátok itt. Paszkvillusában a barokk költészet szokásos kínkatalógusán kívül páratlan fantáziáját is megcsodálhatjátok, egyszerre dermesztő és szórakoztató, hogy milyen ötletes szenvedési módokat talált ki. A kézirat eleje sajnos elveszett, így valamiről biztos lemaradtunk.

Átok

Éles elméd légyen, felejtsd el nevedet,
Mint Mesalla, ki nagy fájdalmat érezett,
Hascsemer kirágja tőből köldöködet,
Hogy minden csudálja ily betegségedet.

Tengeri csudák is csudádra jőjönek,
Húsevő madarak mind öszvegyűljönek,
Várván, hogy hamarébb testeddel éljenek,
De rossz szerencséden ők is elhűljönek.

Iszanyú genyedtség nyúzza le körmödet,
Keserves fájdalom gyötörje szívedet,
Vérhólyag és csipa ellepje szemedet,
S ne kívánja senki látni rút színedet.

Átkozzon, valaki hallhatja híredet,
Szomjúhozza régi barátod véredet,
Minden szolgabíró írja bé nevedet,
Kínzó lajtorjára várván személyedet.

Jó szállásosztód lész, ezt számodra tartja,
Gyertyáját is mester csak kedvedért mártja,
Sínvas miatt rajtad nem marad ép hártya,
Mert kérésben magát érted kevés ártja.

Akár lopó, fosztó, akár gyilkos légyen,
De valaki hóhárlajtorjára mégyen,
Ha égető lesz is, de pajtárssá tégyen,
És ő vallásának minden ember higgyen.

Ne legyen hiteled se feleségednél,
Se pedig másféle idegen embernél,
Utálatosságod minden cselédednél,
Unva légy magad is saját gyermekednél.

Denevér és bagoly éjjel kiáltsanak,
Álmot szemeidre ne is bocsássonak,
Ez ország bolhái veled nyugodjanak,
Nyugodnod patkányok éjjel se hagyjonak.

Éppen mennyi ártány országunkban vagyon,
Sábelliában is, azt mind üssék agyon,
Valakinek héja lészen, minden hagyjon,
De sok kenésedtől semmi se maradjon.

Kurva feleséged oly fattyakat szüljön,
Kik közül az egyik lábaidra dőljön,
Másik kezed fogva az nyakadra üljön,
Harmadik pátcázzon, csak hogy meg ne öljön.

Haljon meg, kit kedvelsz, éhhel az öledben,
Undok mérges féreg teremjen kebledben,
Ijesztő fantazma járjon személyedben,
Kuldus is öldezzen egész életedben.

Eltávozzon tőled minden gyönyörűség,
Uralkodjék rajtad győzhetetlen ínség,
Emíssze velődet gond és keserűség,
S ne tápláljon soha semmi jó reménség.

Letörjék derekad, lábaid fájjanak,
Egyszersmind sok helyen az férgek rágjanak,
Mindenfelő csípő állatok marjonak,
Hogy valaki meglát, mondhassa jajának.

Egy lyuk mellett se menj, azkiben bé férnél,
Mindjárt nyakra s főre hogy bele ne térnél,
Egy verem se légyen, kiben bé nem esnél,
De többre tartatván, ott mégis ne vesznél.

Torkodon is mérges varak fakadjonak,
Inaid testedtől mind elszakadjanak,
Kősziklák, törött fák beléd akadjonak,
S benned csak egy egész tagot se hagyjonak.

Venus is kínozzon, de hasznod ne légyen,
Csak hogy ő is prédát tagaidból végyen,
Cupido tegze is semmit se engedjen,
Hogy minden állattól tested kínt szenvedjen.

Így kínlódjál végig, s az föld is sajnáljon,
Minden rossz nyavalya téged feltaláljon,
Kígyó, béka és gyík veled s benned háljon,
Könnyebbséggel soha senki se kínáljon.

Szörnyű kínban hallod Titiust, Phylegiást,
Adja Isten, hogy itt kínnal meggyőzzed azt,
Mivel most rossz voltod engem búval fáraszt,
S más magadnál jobbat bosszúsággal száraszt.

Se vízen, se földön szerencséd ne légyen,
Bocsáttassál alá hordóban az hegyen,
Minden ellenséged rossz voltodról tégyen,
S Heródes Hidalma rajtad prédát végyen.

Ábrázatod máshoz ne légyen hasonló,
Olyan légy, mint szamár vagy túros, béna ló,
Ez az kívánságom csak azoknak való,
Kik belém akadnak, mint ördöngös háló.

Valamelyre fordulsz, Aeolus kínozza,
Megdagadt orcádot fájdalomra hozza,
Orrodot is hideg Boreás megnyúzza,
És az egész bőrét pofádnak lehúzza.

Az te két füled is sok kiáltásokkal
S fantazmáktól szerzett nagy csattogásokkal,
Orrod is bételjék undok folyásokkal,
S mocskolódjék fejed rothadt moslékokkal.

Lássad mindazáltal aztat szemeiddel,
S halljad más dolgokra süket füleiddel,
Sőt fel is érhessed megbódult elméddel,
Valami kínozhat, s az többit felejtsd el.

Orrod peckek miatt éppen elszakadjon,
Üstöked minden rossz markában akadjon,
Oly bosszúság miatt epéd megfakadjon,
De tested még nagyobb kínokra maradjon.

Álnoksággal teljes nyelved megemísszen,
Éjjel-nappal Charon, Cerberus égessen,
Három fúriának ostora verhessen,
Csak az egy lelkedből prédát ne vehessen.

Látásában két kínt Szent János említett,
Azkivel két angyal sokat megemísztett,
Abba is részes légy, Pharaon hány kínt tett,
Mózes, Proserpina tereád amit hintett.

Dobogjon szüntelen bús szíved féltedben,
Jajgatva ordicsálj keserűségedben,
Hasad, mint kemény dob, álljon ijedtedben,
S fohászkodjál sírván egész életedben.

Átkozott könyveid úgy megáradjonak,
Vak, csipás szemeid hogy kiapadjonak,
Sok várakozások untig fárasszanak,
Szintén utolsó csepp vérig fárasszonak.

Szívedet annyi rút mérges féreg járja,
Mennyi gondolatod gonoszomat várja,
Vagy hív barátomnak javát nem akarja,
Életedet párka végtére így tartsa.

Az egész házadbúl három fa maradjon,
Kire fiad által nyakad felakadjon,
Féltedben hótt ember harangja szót adjon,
S temető varjaknak tested megfakadjon,
Istentől ily átok fejedre szakadjon!

Cite de Dieu 1475.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pannoniadicserete.blog.hu/api/trackback/id/tr265590150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.