HTML

Pannónia dicsérete

A magyar irodalom kevésbé érdekes felét elmondják az iskolai órákon. Ez itt a másik fele.

Facebook

  

Kedvcsináló

Következik

Friss topikok

Címkék

15 (1) 16. (5) 17. (1) 19 (3) 19. (1) 20. (2) balassi bálint (2) betlehem (1) buddha (1) döbrentei (1) énekek éneke (1) gárdonyi (1) germán (2) grimm (1) janus (1) karácsony (1) kassák (1) kazinczy-kódex (1) király (1) kódex (5) legenda (3) mátyás (1) mese (3) népszokás (1) nők (3) pannonius (1) pázmány (1) pesti gábor (1) petőfi (2) portré (3) régi (3) század (1) utazás (1) Címkefelhő

2013.11.07. 11:00 Esti Lia

"Csók csecsén, orcáján sok volt" - exkluzív interjú a börtönbüntetését töltő Bethlen Miklóssal

Címkék: 17. bethlen miklós önéletírás barock

                      „mind evvel az eleshetéssel, labilitassal is így teremtette az Isten az embert legjobban, amint teremtette volt”
(Bethlen Miklós: Önéletírás)

In-Prison-xx-Mihaly-von-Zichy.jpgA barokk kapcsán olyan unalomig ismételt fogalmakat szoktak emlegetni, mint a túldíszítettség, bonyolultság, monumentalitás, színpadiasság, patetikusság, végletekig fokozott vallásosság. Szerintem ezeknél a címkéknél sokkal izgalmasabb megemlíteni a gúnyverseket vagy az ekkor népszerű önéletírásokat. Ahogy megszokhattátok, most sem maradhat el a jelennel vont párhuzam: a mai botránykönyvek sikerein felbuzdulva, Bethlen Miklós börtönben írt Önéletrajzát mutatom meg.

Bethlen Miklós 1642-ben főnemesi családba született az erdélyi Kis-Bun faluban. Tanulmányait Gyulafehérváron kezdte, Keresztúri Pál, a fejedelem udvari prédikátorának irányítása alatt, majd Kolozsvárra került, ahol egy másik nagy név, Apáczai Csere János volt mestere. 1661-ben külföldi országokba indult: Bécs, Heidelberg, Utrecht, Leyden, Oxford, London, Párizs iskoláiban tanult. 1664-ben Zrínyi Miklóshoz utazott, hogy katonai ismereteit mélyítse, majd annak halála után irány Velence, ahol építészetet hallgatott. Erdélybe való visszatérte után udvarhelyszéki főkapitány lett, emellett pedig bethlenszentmiklósi birtokán gazdálkodott és építkezett. Megnősült, első felesége Osdolai Kun Ilona, második Rhédey Júlia volt.

Bethlenszentmiklós.jpgAz elmúlt 50 évben a reneszánsz bethlenszentmiklósi kastély volt óvoda, börtön, kantin, húsfeldolgozó üzem, pezsgőérlelési részleg.

Bethlen kalandos politikai utat tudhat magáénak, aminek egyaránt voltak sikerei és bukásai. A császári udvarral való összekülönbözés következményeként (felségsértés és hazaárulás vádjával) 1704-1716 között börtönben raboskodott. Védekezésként írta meg Önéletírását. Nem kell megijedni, nem valami unalmas politikai okfejtés ez, tele van jobbnál jobb részekkel, amiben a korabeli mindennapokról olvashatunk. Így aztán máris többet tud, mint Stohl Buci börtönkönyve; Bethlent olvasva úgy tanulhatunk a barokk korról, hogy szinte észre sem vesszük.

Hogy ne mindig a pokol és az azzal való riogatás jusson eszünkbe erről a korszakról, emlékirataiból most azokat a részeket nézzük meg, amelyek a földi paradicsomot, vagyis az ételt, italt, szerelmet mesélik el. Így festene mindez egy mai „sztárinterjú” keretében:

Nézzünk vissza egy kicsit a kezdetekhez! Rengeteg helyen megfordultál fiatalkorodban, kipróbáltad ilyenkor a helyi konyhát?

„Idegen nemzetek étkéhez mindjárt hozzászoktam, a békákon kívül. Egyszer hírem nélkül, Bécsben, a velencei követ asztalánál, kecske-békát is sokat ettem apró hal képében, és noha ugyan asztalnál a követ őmaga megmondá, gazdálkodván többel is, mert márciusban újság volt, nékem semmi változást nem csinált, mindazáltal a megmondás után többet benne nem ettem, azt pedig más szép halakkal, főborokkal, rozsólissal megnyomtattam s jól megemésztettem; és úgy is tetszik, ha akartam volna, megehettem volna azután is, de nem ettem. Osztrigát is ettem keveset, és egyébféle tengeri s földi csigákat, vidrát, halhódat is böjtben, uraknál.”

Mi a helyzet a hazai ízekkel?

„Amivel magyar élni szokott, mind megettem, és noha erős ízlésem volt, de kényes nem voltam, imezeket oda fel kivévén. […] A sajtot, túrót sem mesterséggel, sem erővel, noha szüleim is próbálták, én magam is Hollandiában, el nem nyelhettem semmiképpen. Túrós étket, ordás, tejfeles levet, domikát szintén úgy, hanem a bálmost, botsajtot, jungátát, édes tejet igen szerettem és mintegy húsz esztendőtől fogva a túrós bélest is megehetem.”

És az édességek?

„Lépesmézet minden akadály nélkül sokat ehettem.”

Szerencsés alkat vagy! Nem volt ilyen egyszerű dolgod az alkohollal. Elég korán elkezdted és sokáig jó borivó hírében álltál.

„Igen kicsiny koromban két cápon, kis szekéren vittek volt Felső-Búnra szegény üdvezült Bethlen Ferenc gyermekeihez, és ott engem megrészegítettek, melyet nehezen szenvedtem, sírtam fejem fájdalma miatt, mind azt mondván, hangya jár a fejemben. […] Magyar módra ittam én is a bort, látván mástól s magától az atyámtól, praeceptor, paptól, és azok között az én merő fél apostolnak tartatott mesteremtől, Keresztúri Páltól, aki részeges ember ugyan nem volt, de a jó bort minden ebéden pesdülésig innya igen szerette, mástól is emberséges embertől nem kíméllette, főborokkal is élt mindenkor. A fejedelem, ki régen tanítványa volt, urak, főemberek is sok főhordóborokkal kedveskedtek néki. Minthogy nékem egynéhány esztendeig asztalt is tartott, sokszor csak akkor vettem én, mint gyermek, eszemben magamat, hogy részeg vagyok, hogy a kristály feneke, amint ittam, kettősnek látszik. Osztán fickó koromban az atyám szolgái éjszaka is elvittek innya, hogy ők jobban ihassanak és bort csalhassanak engedtem.”

Mégis eljött a pont, amikor azt mondtad, elég.

„Bizony egy rossz részeges ember lészen vala belőlem, ha gyermekségemben az anyám, bornemissza és részeg embert utáló lévén, nem zabolázott volna, és ha Isten in anno 1660. nagy halálos betegség, Várad akkori elveszése, és néhai praeceptorom, Isacus Basirius theologiae doctor  tanácsa által a józan életre ne térítsen. Akkor fogadám fel, hogy a részegséget és a paráznaságot teljes tehetséggel igyekezem kerülni s távoztatni, és hogy a hajamat el nem vágatom, valamíg Isten Váradot Erdélynek vissza nem adja.”

Sikerült betartani?

„Nékem azóta ebéd vagy vacsorai rendes praebendám a borból volt fél ejtel vagy három meszely, legfeljebb, mikor barátimmal vigasságra akartam is innya, egy ejtel bor. Soha azután a fogadás után jóakaratomból annál többet nem ittam, kéntelenség, egy vagy más tekintetekből ittam néha azután is sokat, három, négy s több ejtelt is, és gyakrabban huzonost egy meszely, sőt fél ejtelig is, de ezeribe egyszer, nagy ok és kéntelenségből.”

És a fogadalom másik része, a paráznaság?

„A hálóházamról írnom nem illik, s nem is szükség, bizonyság tizenhét gyermek, melynek öte első feleségemtől lett ifjúságomban tizenhét és fél esztendő alatt, tizenketteje a másiktól, tizenhat esztendő alatt; ha az első feleségem olyan egészséges és tenyésző lett volna, mint a második, és ha az elsőtől a fogarasi rabság esztendeig, a másodiktól a mostani rabság már négy és fél esztendeig el nem választott volna, talán kalongya számig is szaporodtunk volna.”

Példás családi élet, de mégis szárnyra kaptak bizonyos pletykák…Mi igaz ezekből?

„Anno 1659. Kolosvárott láték egy igen szép, ifjú, de nem oda való, hanem máshunnét való nemes asszonyt; egy igen jószavú inasomat küldém hozzá kántáló mendicans képében, ki is kész voltát meghozá. Elmenék egy éjjel hozzá, cselédét kitudta a más házba, lefekvék az ágyba szoknyában, én dolmányt, övet levetvén, egy nadrágban csak mellé fekvém, de nem fér ma is a fejembe dolga, a cselédház ajtaját bé nem vonta egészen, hogy bézáródjék; sőt az égő gyertyát is tartójában annak küszöbire tette; azonban az ágyban feküdtünk, csók, ölelés, melly-tapogatás mindkét részről megvolt, de annál alább sem én, sem ő nem nyúltunk, annál inkább a Venus játékjára, hanem csak úgy válánk akkor el. Igérkezék, hogy eljő hozzám a kertbe, el is jöve kevés nap múlva csak egy szolgálóval; messze a városon kívül volt ez a mü kertünk a Szamos mellett, szép filagória volt benne. Én is csak egyedül voltam szolga nélkül, a szolgáló elméne a kertben messze, hogy a szót se hallja, mi ketten fel a filagóriába, voltunk legalább egy óráig ott. Csók csecsén, orcáján sok volt, de le sem feküdt, egymás szemérmét nem láttuk, sem fogtuk, nem hogy Venus lett volna, pedig én úgy égtem mind az ágyban, mind itt a kertben, hogy a mag is elment tőlem. Csuda Isten zabolázásából lett ez, kivált az ő szemtelen bátorságát hogy úgy megtartóztatta. Ez majd elhihetetlen dolog; de hogy így volt, az Isten tudja, nagy inaszakadva méne el, mert igen szeretett.”

Jan Steen_Háromkirályok.jpg

(Idézetek forrása: Bethlen Miklós Önéletírása)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pannoniadicserete.blog.hu/api/trackback/id/tr355604028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.