HTML

Pannónia dicsérete

A magyar irodalom kevésbé érdekes felét elmondják az iskolai órákon. Ez itt a másik fele.

Facebook

  

Kedvcsináló

Következik

Friss topikok

Címkék

15 (1) 16. (5) 17. (1) 19 (3) 19. (1) 20. (2) balassi bálint (2) betlehem (1) buddha (1) döbrentei (1) énekek éneke (1) gárdonyi (1) germán (2) grimm (1) janus (1) karácsony (1) kassák (1) kazinczy-kódex (1) király (1) kódex (5) legenda (3) mátyás (1) mese (3) népszokás (1) nők (3) pannonius (1) pázmány (1) pesti gábor (1) petőfi (2) portré (3) régi (3) század (1) utazás (1) Címkefelhő

2014.03.21. 15:31 Esti Lia

Egy ember élete

Címkék: portré kassák 20.

Kassák Lajos a természetben.jpgMire nagy nehezen eljutunk 20. századi irodalmunkig az iskolában, már alig van idő az év és egyúttal az általános vagy a középiskola végéig. Érthető, hogy mivel nagyon sok mindent kell bezsúfolni kevés tanórába, sok mindenkiről nem, megint sok mindenkiről pedig nagyon leegyszerűsítve hallottunk. Mindez nem lenne gond, ha legalább kedvet csinálnának ahhoz, hogy később magunktól levegyük a polcról ezeket a szerzőket. Ám legtöbbször éppen ez marad el – még olyanok esetében is, akikről heteken keresztül hallunk előadásokat, és akiknek műveit kötelezőként korábban elolvastunk. Kassák általában a teljes érdektelenségbe fullad: kommunista volt, tehát joggal van bennünk valamiféle undor iránta, ráadásul a szöveggyűjteményében is egy hosszú és értelmezhetetlen versével találkozunk, amiben nikkelszamovárok röpködnek.

Pedig ha ennél csak egy kicsit is jobban megnézzük életművét, rájövünk, hogy valójában jóval értelmesebb és összetettebb volt, minthogy végleg kikössön a kommunizmusnál, versein kívül pedig prózája is érdemes arra, hogy időnként elővegyük.

Fiatalkorában (amit ráadásul egy olyan világban élt meg, mely a maihoz hasonlóan gazdaságilag-társadalmilag a legkisebb részletekre is kihatóan átalakulóban volt) sokfelé kereste a kiutat az élhetetlen mindennapokból. Azokból a mindennapokból, ahol az emberek a munkahelyükön gépies mozdulatokat végeznek, és nem hoznak létre semmilyen értékes, semmilyen maradandó dolgot, szabadidejükben pedig csak fogyasztanak, és ettől olyan elégedettek, hogy semmi másra nem is vágynak. Igen, ezeket az ismerős jelenségeket ő már a 20. század első felében észrevette. Kipróbált mindent, ami ettől idegen, de előbb vagy utóbb azt is belátta, hogy a megoldást, a változást egyik izmus sem hozza meg. Mindenből kiábrándulva azonban nem a sehova sem vezető és annyira ránkerőltetett („sírva vigad a magyar”!) siránkozást választotta, hanem azt, hogy ezentúl magasztos és elérhetetlen célok helyett inkább a mindennapokkal foglalkozik. Ezután inkább az élet apró szépségeire figyelt, azokra a pillanatokra, azokra az emberekre, akik láttán az az érzésünk van, jó élni. Valami olyasmivel foglalkozott ezután, amit Hrabaltól ismerünk: „gyöngyök a mélyben.” A ló meghal mellett ezért érdemes belelapozni későbbi verseibe is, mert olyan egyszerű dolgokban láttatja meg a szépet, ami mellett sokszor elmegyünk – fásultságból vagy azért, mert semmi igazán fontosra nincs már időnk, úgy rohanunk a boldogulás felé.

Boldog reggel

Kiállok a kapuba és eldúdolom a széllel:
láttam a napot, amint bársony köntösében fölszállt a mező virágai közül,
hallottam a részeg baritonistát a kakas torkában,
láttam a folyót ragyogni és nevetve tovább suhanni fehér habjai között,
hallottam a szelet, amint dudaszóval ereszkedett be a kürtőkbe,
láttam a kislányt kócosan és mezítelenül sétálni a függöny mögött,
hallottam az uccagyereket, amint magafeledten egy piros szekfűről énekelt,
láttam egy kart, mikor éppen üdvözölte a vidám érkezőt,
hallottam a füvek növését és a bogarak zümmögését,
láttam az öreg kertészt, amint rózsacsokrot nyújt át a szomszédasszonynak,
hallottam, hogy nem sokára parkírozzák a teret a házunk előtt,
láttam, amint a kőműves az épületállvány tetejébe kitűzi a májusfát
és hallottam, hogy a hátam mögött dicsérő szóval beszél rólam az anyám.
Mást nem láttam és nem hallottam,
de lehet, hogy éppen ez a nagy szegénység szépíti meg
fésülgetés nélkül odavetett soraimat.

Ha érdekel az is, hogy egész pontosan hogy jutott el idáig, valamint az, hogy a mára végtelenül egysíkúvá, unalmassá és közhelyessé váló avantgarde nála még miért volt izgalmas és érdekes, ajánlom a cikk folytatását a Körképen: KLIKK.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pannoniadicserete.blog.hu/api/trackback/id/tr715872578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.