„Nagy fán terem a szép körtvél,
Ostoba, ki mindentől fél”
Bár ismerünk néhány 16-17. századi költőnőt, ha női szerzőkre gondolunk, mégiscsak a könnyedebbnek gondolt gyermekirodalom jut eszünkbe: Janikovszky Éva, Bálint Ágnes, pöttyös könyvek, Pöttyös Panni. Közös bennük, hogy mindannyian 20. századiak. A műfaj hazai története azonban kétszáz évvel korábban kezdődött, Bezerédj Amáliával. Érdemes megismerni őt, hiszen az akkor szokatlan témaválasztáson kívül még egy forradalmi tett fűződik nevéhez: családjával megalapította az első magyar falusi óvoda-iskolát, ahova a pusztai szegény gyerekek járhattak. És lánya, Flóra.
Az 1805-ben született Bezerédj Amália lánykorában a Jane Austen-regényekből megismert gondtalan életet éli: nyelveket tanul (angolul, franciául, németül és latinul tudott), hárfázik, zongorázik, énekel, ír, táncol és Pozsonyban a társasági élettel ismerkedik. Édesanyja betegsége miatt emellett otthon is meg kell állnia a helyét, tevékenyen részt vesz hat kistestvére nevelésében. 16 évesen szerelmes lesz, és férjhez megy egy távoli rokonához, az őt festeni és rajzolni tanító Bezerédj Istvánhoz. De ne gondoljuk azt, hogy innentől kezdve visszavonultan él és beletemetkezik a háztartás vezetésébe. Épp ellenkezőleg!
Mivel szeret zenélni, kottákat és dallamokat kezd gyűjteni, zenét szerez. Húsz évesen pedig gyűjteményt ad ki Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből címmel. Nyaranta Balatonfüreden lép fel sógorával. Távoli rokona, Kisfaludy Sándor hatására az irodalom, a magyar színház is érdekelni kezdi. Amália szellemi társa volt Pozsonyban politikus férjének, aktívan részt vett a baráti körben tartott megbeszéléseken, leveleiben és egyéb írásaiban a nőneveléssel és a művészeti neveléssel kezd foglalkozni. Olvassa korának divatos szerzőit, a nekünk már tankönyvből ismerős Byront és Shelley-t. Ő maga is ír, ekkor még német nyelven.
29 éves, amikor megszületik lánya, aki az igen hosszú Floriana Mária Anna Elisabeth Antónia keresztnevet kapja. Az ebből ténylegesen használt Flóra, Flóri nevet ő honosítja meg Magyarországon. Gyermeke születése után kezd el – férje ösztönzésére – végre magyar nyelven is írni. Eddigre már komoly lépéseket tett a köznevelés terén is: összejöveteleket szervez, ahol nemesi származású barátaival (Csapó, Sztankovánszky, Gindly, Zichy, Augusz családok, Batthyány Lajos, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc) intézményalapítási terveiről, neveléselméletről, a művelődés lehetséges útjairól beszélgetnek. Megismerteti velük Wilderspin és Pestalozzi eszméit.
Első munkáját még álnéven adta ki – Malby néven jelent meg A remeték címmel egy elbeszélése, melyért 25 forintot kapott, amit kislányára költött. Ezt követte az 1836-ra kéziratos formában elkészült Flóri könyve. Benedek Elek szerint ez az „első magyar gyerekkönyvünk”. Ezt a verses oktatóanyagokat, meséket, imákat, ábécét, ismeretterjesztő írásokat, énekeket tartalmazó könyvet használják a családi présházból átalakított épületben helyet kapó első magyarországi óvoda-iskolában. Ide 3-tól 9 éves korig jártak a pusztai szegény emberek gyermekei. Pár részlet a könyvből:
Jegenye
Jegyenye-fa hamar nő fel,
Megelégszik homokfölddel,
Törzsökéből épületre
Jó fa válik a tetőkre.
Április
Áprilisban a mező zöld,
Virág van és szántva a föld.
Afrika
Afrikának a harmadik
Nagy világrész neveztetik
[…]
Volt sok dús hatalmas ország
Hajdan abban, most pusztaság.
Amália itt nem áll meg, elkezdi szervezni a tolnai óvóképző és mintaóvoda felállítását. Ám munkáját ő már nem tudta befejezni, évek óta tartó tüdőbetegsége közbeszólt. 1837-ben, 32 évesen halt meg.
Halála után férje nyomtatott változatban is kiadta felesége két művét. Az egyik Földesi esték: olvasókönyv a magyar ifjúság számára, a másik a lányának és a parasztgyerekeknek szánt Flóri könyve. Utóbbi az egész országban elterjedt, óriási siker volt, 1927-ig tizenhat kiadásban jelent meg.
Bezerédj Amália megfelel a női íróról alkotott sztereotípiáknak: a gyermekirodalomban találta meg hivatását. Ugyanakkor rá is cáfol, hiszen sokkal több aranyos limonádé-történetek szerzőjénél. Tartalmasabb életet élt, mint fiktív kortársa, az 1800-as éveket megtestesítő, napjainkban is oly népszerű Elizabeth Benneth, Mr. Darcy büszke felesége. Aktív szereplője a korabeli társasági életnek, de mindezt össze tudta egyeztetni a családdal. Saját testvéreit, kislányát és a szegény gyerekeket is neveli, tanítja. Tüdőbetegsége ellenére, még az ágyból levelezve is azon dolgozik, hogy minél többen részesüljenek értő, gondoskodó oktatásban. Sikeres ember volt: megvalósította álmait és a karrier mellett családjára is jutott ideje.
A blog facebook-oldalán holnaptól olvashattok további részleteket Flóri könyvéből: Pannónia dicsérete
