Legutóbb a hazai gyermekirodalom első írónőjéről olvashattatok. Nos, ha Bezerédj Amália verses könyvét annak nevelő célzata miatt nem soroltuk a könnyed, limonádé-irodalom kategóriájába, akkor ez még inkább így van német kortársának művével. A Kócos Peti című gyerekkönyv komolysága azonban egészen más tőről fakad.
Heinrich Hoffmann (1809-1894) csupán öt évvel volt fiatalabb Bezerédj Amáliánál, mégis óriási különbség van kettejük között. Pedig az eredetileg frankfurti ideggyógyász szintén a gyermekének írta művét, hogy azzal egyszerre szórakoztasson és neveljen. Neki azonban mind a szórakoztatásról, mind a nevelésről merőben eltérő elképzelése volt.
A „vidám történetek és mókás képek gyerekeknek háromtól hatéves korig” alcímet viselő könyvben ugyanis szadista történetek, a gyereket rettegéshez szoktató intelmek vannak. Példaként említhetném a következőket:
Az ujját állandóan szopogató Konrád rossz szokásának úgy vetnek véget, hogy levágják ujjait.
A tűzzel játszadozó gyermek halálra ég.
A széken hintázó kisgyerek hanyatt vágódik, magára rántva mindent – kések, villák, tányér, tál, váza, üveg –, ami az asztalon volt.
A mindig álmodozó kisfiú beleesik a tóba.
A válogatós Gáspár, aki nem akarja megenni a levest, végül éhenhal.
Finoman szólva is bizarr nevelési tanácsok ezek a gyerekek okulására szánt tanulságok. És ott van még az egyik szereplő, Frigyes, aki madarakat és macskát öl, nőt ver. A vidám történetek kitétel ezek után elég értelmezhetetlen, nézzük hát a cím második felét, azokat a bizonyos mókás képeket!
A karácsonyi ajándéknak szánt képregényszerű történetekről Hoffmann kisfia valószínűleg nem őriz meghitt, békés családi emlékeket. A germán karácsony és a rettegés közti elválaszthatatlan kapocsról már a tudományos gyűlölködés vezető szakmai műhelye is megemlékezett. Mégis felmerülhet bennünk a gyanú, mi van, ha ez csak egy elszigetelt, egyedi eset? Két nap múlva megnézünk pár régi mesét, és mindenre fény derül!
Addig megtaláltok a facebookon: Pannónia dicsérete