HTML

Pannónia dicsérete

A magyar irodalom kevésbé érdekes felét elmondják az iskolai órákon. Ez itt a másik fele.

Facebook

  

Kedvcsináló

Következik

Friss topikok

Címkék

2013.05.16. 06:09 Esti Lia

Egyszer holt, hol nem holt

Címkék: mese germán grimm

A mese híd, amely az igazsághoz vezet.
(arab közmondás)

 

félő gyerek.jpgJól ismerjük a továbbított levelekben és facebookon terjedő képeket, melyek népszerű meséket gúnyolnak ki. Micimackó hősei drogosok: a mindig ugráló Tigris speed, a folyton rettegő Malacka LSD, a belassult Füles fű, a dülöngélő Micimackó heroin hatása alatt ál, dílerük pedig Robert Gida. Tarzan félpucér, Hamupipőke éjfélkor jár haza, Aladdin lop, Hófehérke hét férfival él. Elsőre még viccesnek is tűnik. Ám a mese véresen komoly. Ha germán, akkor jó véresen. Tavaly Grimm-évforduló volt, sorra jelentek meg az őket méltató cikkek, kiállítás is nyílt Budapesten. Az igazságot mégis kevesen tudják gyűjteményükről, talán még a méltatók sem olvasták a meséiket.

Idézzük egy kicsit vissza azokat az időket, mikor utoljára hallgattunk mesét! Megint egy fárasztó napon vagyunk túl: az oviban mondókát tanultunk, énekeltünk, rajzoltunk, kivágtunk, fogócskáztunk, társadalmi életet éltünk, forgolódtunk álmatlanul a csendespihenő alatt. Az otthoni fürdés, vacsorázás, kakaózás után másra sem vágyunk, csak a plüssökkel vagy rongyival telepakolt ágyunkra, egy jó mesére és nagy alvásra. Meg is érkezik anyukánk/apukánk, és kinyitja a mesekönyvet… amiből levágott testrészekről, égből lezuhanó hullákról, emberevésről, gyerekmolesztálásról szóló történeteket olvasnak fel nekünk?! Grimméknél ugyanis ilyenekkel találkozunk.

A legkisebb fiú

legkisebbfiú.bmpA magyar népmesében a legkisebb fiú elmegy otthonról szerencsét próbálni / legyőzni a sárkányt / próbákat kiállni / fejtörőkre válaszolni. Megmutatja bátorságát, rátermettségét, tapasztalatai révén pedig olyan férfivá érik, aki aztán a próbák jutalmául megszerzett nőt boldoggá tudja tenni, vagyonával/királyságával pedig okosan bánik.

A germán mesében a legkisebb gyerek azért megy világgá, hogy megtanuljon félni. A kalandok során nem erejét és eszét kell használnia, hanem beteg lelkivilágát. A második napon egy bitófa alatt éjszakázik. A „[…] szél az akasztottakat összekoccantotta, amint ide-oda himbálóztak” – olvashatjuk a rendkívül idillikus természeti képet. Ezután egy kastélyban lakik:

„Amikor közeledett az éjfél, ricsaj és dörömbölés támadt, fojtottan elébb, majd egyre hangosabban, aztán egy kicsit elcsitult, végül a kürtőből egy félbevágott ember hullott hatalmas robajjal a fiú elé.” (33.o.)

Félni tanulni.jpgÁm a fiú nem ijedt meg. Nem olyan fából faragták.

„Hé, hát a másik fele hol marad? Ez így kevés!” – kiáltotta. Ismerve a germánok nekrofília iránt érzett lelkesedését, jobb, ha bele sem gondolunk, mit akart csinálni a hullával. Mesei világban vagyunk, így az ember minden vágya teljesül:

„Akkor újabb emberek hullottak a szobába szép sorjában, kilenc lábszárcsont és két halálfej volt náluk, felállították a lábszárcsontokat, és tekézni kezdtek. A fiúnak is kedve támadt játszani[…]” (34.o.)

Ez teljesen érthető. Vagy nem? Nézzük, hogy folytatódik ez a kedves kis mese! Derék főhősünk, aki főhős lévén a mesét hallgató kisgyerekek példaképe is, az alábbi módon tesz szert vagyonra:

„Fogott egy rúdvasat, és addig verte a vénembert, mígnem az nyöszörögve kérte, hagyná már abba, dúsan gazdaggá teszi.” (35.o.)

A történet természetesen ezután csakis boldog fordulatot vehet, a meggazdagodott és a holtakkal remekül szórakozó legény elnyeri a királylány kezét, aki végre megtanítja neki a borzongást is: hideg vízzel és göbhallal teli vödörrel ébreszti férjét.

A szép leány

széplány1.JPGA magyar népmesében a férjhez menő lányok nemcsak szépségükkel, hanem szorgalmukkal, jólelkűségükkel és furfangos észjárásukkal hódítják meg gyakran királyi származású férjüket, akivel boldogságban és bőségben élnek, míg meg nem halnak.

A germán mesében ennél sokkal szerencsétlenebb sors vár rájuk. A hívogató című Levágott kezű leány mesében az elszegényedett molnár visszautasíthatatlan ajánlatot kap: adja el lányát az ördögnek. Ismerve a germán családi modellt, a gyermek sokkal jobban járt, hogy összeköltözhet az ördöggel és nem kell otthon élnie. Ő mégis tiltakozott, és mindenféle furfanggal próbálta megakadályozni a házasságot. Előbb szépen megtisztálkodott és krétával kört rajzolt maga köré, így az ördög nem tudott hozzáférni.

„Végy el tőle minden vizet, nehogy meg tudjon mosakodni, máskülönben semmi hatalmam fölötte.” – szólt a vőlegény. És hát mit is tehetne erre a jó apa? Engedelmeskedik. A lány viszont nem adta fel, másnap annyit sírt, hogy könnyeivel áztatta kezeit. Az ördög erre azt kérte az apától:

„Vágd le mindkét kezét, különben semmit sem tudok ártani neki.”

Az apa ugyan szabadkozik, de megteszi:

„Gyermekem, ha nem vágom le mindkét kezedet, engem visz el az ördög, és én annyira féltem tőle, hogy megígértem.”(137.o.)

Csodálatos ez a példamutató szülő-gyermek kapcsolat, az apának nincs is fontosabb gyermekénél magánál!

Másnap ismét eljött a leendő férj, de a lány csak nem bírt magával, megint annyit sírt, hogy a csonkok teljesen tiszták maradtak. Az ördög feladta. Az apa erre nagyon boldog lett, hiszen nemcsak csonkolt kezű lánya, hanem a pénz is megmaradt.

„Akkora vagyont nyertem általad, hogy életed fogytáig tejben-vajban fürdetlek” – halljuk tőle az önzetlen ajánlatot. Hát mi is lehetne fontosabb a pénznél? A lány valami megmagyarázhatatlan okból ezt mégsem értékelte, hálátlan módon elhagyta a szülői házat: hátára köttette megcsonkított karját és világgá ment. A történet ezután szerencsés fordulatot vesz. A király, akinek kertjébe jár gyümölcsöt enni, beleszeret. Ezüstből műkezet csináltat neki és feleségül veszi. Gyerekük is lesz, ám az ördög további ármánykodása miatt ismét veheti sátorfáját. A csonkolásfétis újabb bizonyítékaként úgy akarják megöletni, hogy nyelvét és szemét a gyilkosság után megőrizhessék. Mindez az anyósnak köszönhetően végül nem következik be, évek múlva pedig egy erdei kunyhóban ismét egymásra talál a királyi pár. Szép történet végülis…

haramiavőlegény_Räuberbräutigam.jpgHa szerencséjük van a germán mesék lányszereplőinek, megússzák darabolás nélkül, de végignézhetik másét. Mint A haramia-vőlegényben. És hogy hol játszódik a történet? Hát hol máshol, mint e kultúrkör szinte már szimbólummá érett helyszínén, a családi élet meghittségét idéző pincében.

„Ám az ifjú mátka továbbment, szobáról szobára, mígnem végigjárt az egész házban, ám az végig üres volt, sehol egy teremtett lélek. Végül a leány lement a pincébe, ott volt egy őszöreg, reszkető fejű anyóka.

'Meg tudnád-e mondani – kérdezte a leány –, vajon itt lakik a vőlegényem?'

'Ah, te szegény gyermek – felelte a vénasszony –, hova kerültél! Haramiabarlang ez a ház! Azt hiszed, menyasszony vagy, aki nemsokára menyegzőt ül, csakhogy a menyegződet a halállal fogod megülni. Látod-e, rám parancsoltak, tegyek föl egy nagy kondér vizet, mert ha majd a markukban leszel, földarabolnak irgalmatlanul, megfőzik és megeszik minden porcikádat, mert ők emberevők.”
(174. o.)

A lány sajnos nem híve a hagyományőrzésnek, ezért elbújik egy hordó mögé. Nem kell megijedni, az ekkor hazaérő vőlegény nem marad éhes. Barátaival egy szűz lányt visznek a pincébe. A jajgatással, sikítással mit sem törődve jót mulatnak, majd miután leitatták a lányt, a legénybúcsú fénypontjaként:

„Ekkor leszaggatták róla szép ruháit, kiterítették egy asztalon, és darabokra vagdalták szépséges testét, és besózták.” (174. o.)

A megkínzott lányon (vagy fiún) és a feldarabolt testrészeken kívül még a pénz az, ami boldoggá teszi a germán férfit. Nagy nap virradt rájuk, ezt is megkapták: az áldozat kisujján egy értékes aranygyűrű volt. Mivel nem jött le, levágták ujjastól. Ezt aztán megszerezte a leendő menyasszony és másnap a bíróságon ezzel bizonyítva elmesélte a történteket. A mese tehát szomorú véget ért: végül nem házasodtak össze.

A zene

A magyar népmesében a zene segítségével a főhős megbűvöli az ellenséget, és így valamilyen bajból szabadul ki. Máskor nőt hódít meg vele: egy síppal nemcsak az arany, hanem a királylány szíve is elnyerhető.

Mi másból készülne a germán mese sípja, mint emberi csontból? A darabolás az élet minden területén, így a művészetben, a zenében is jelen van. Az éneklő csontban egy testvérgyilkosságról olvashatunk. A csontokat megtalálja egy pásztor, furulyát farag belőle és elkezdi fújni. A hangszer magától énekelni kezd, méghozzá a szörnyű gaztettet meséli el. A csodás jelenséget a pásztor megmutatta a királynak is, így aztán a mese boldog véget ér – hiszen mindkét testvér meghal:

„A király nagyon is jól értette, miről szól, s felásatta a földet a híd alatt, s akkor előkerült az agyonütött fivér egész csontváza. A gonosz bátya nem tagadhatta tettét: bevarrták egy zsákba és vízbe fojtották, meggyilkolt öccsének csontjait pedig a cinterem egyik szép sírjába fektették végtisztességül.” (129.o.)

hegedűlány2.JPGDe ne legyünk igazságtalanok! A magyar mesében is olvashatunk testvérgyilkosságról. Sőt, itt is egy hangszerben él tovább a megölt testvér. Ám a történet vége nálunk egészen más. A szegény ember hegedűje című mese áldozata ugyanis visszatér, és nem vérszomjas bosszút forral, hanem arra kéri apját, bocsásson meg gyilkosainak. Az édesapa még ezt az áldozatot is kész meghozni. A nagy irgalom láttán a testvérek jó útra térnek, és mindannyian boldogan élnek ezentúl, békességben.

Hangulati váltásként, a sok rettegés, csonkolás és gyilkosság után lássunk egy családi viszályt magyar módra! A Hamupipőke királyfi főhőse egyszerű fiú, akit nem sokra tartanak bátyjai. Mégis belőle lesz főhős, ám a vér valahogy kimarad a történetből. A réz-, ezüst- és aranysíp megszerzéséhez a fiú nem vert meg, nem ölt meg senkit, hanem nagylelkűséggel és ügyességgel jutott hozzájuk. Irigységtől haragra gerjedt bátyjai sem őt verték agyon, csak dühükben törtek-zúztak. A fiú a mese végén mégis jószívűen nekik adja a réz és ezüst lószerszámot és ruhát. Mindeközben az egész mese során senki sem félt, és egy lányt, vagy gyereket sem bántottak. Mégsincs hiányérzete az embernek.

Grimm2.jpgPersze ellenérvként azért felmerülhetnek olyan gyönyörű mesék, mint a Hófehérke, a Hamupipőke, a Csipkerózsika, vagy a Jancsi és Juliska. Hófehérkénél fontos tisztázni, hogy az eredeti népmesében gonosz anya szerepelt. Az még Grimméknek is feltűnt, hogy a meséken átívelően (közte a Hófehérkében) saját gyermeke életére törő édesanya vállalhatatlanul kínos, és ezért mindenhol mostohává változtatták át. Hamupipőke csodaszép történetében kiemelt helyet kap a pénzvágyból elkövetett öncsonkolás, Csipkerózsikát eredetileg alvás közben megerőszakolja a herceg, Jancsi és Juliska meséje pedig egy boszorkány emberevési tervei körül szövődik.

Gyerekkorában mindenki hallotta valakitől, hogy az eredetileg Gyermek(!) és családi(!) mesék címen megjelent Grimm-mesék milyen jók és szépek. Az a valaki pedig valószínűleg valaki mástól hallotta. Ha olvasták volna őket, akkor feltűnt volna néhányaknak, hogy ennyi erővel akár OPNI-jegyzőkönyveket is mesélhetnének a gyerekeknek. A körülrajongott Grimm-mesék részleteit valójában nem ismerik többen, mint a körülrajongott Marx-Engelst a szocializmus idején. Így viszont, ha elpusztult, fej nélküli szarvassal közösülnének bennük, és megerőszakolt gyerekeket taposnának halálra, akkor is maradnának a „szép mesék” között. Már csak néhány kérdés kívánkozik ide. Ez tényleg szép? Ez valami jóra nevel? Büszkék lehetnek erre a németek? Tényleg kiállítást kell nekünk ebből szervezni? Ott a helye a könyvespolcunkon Benedek Elek mellett?

Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, járjon utána a mesekönyvben és a cikkben elhelyezett linkeken!

(Idézetek forrása: Jacob és Wilhelm Grimm, Gyermek- és családimesék, Magvető, Budapest, 1989.)
Képek: Magyar népmesék illetve Gustav Tenggren illusztrációi a Grimm-mesék 1923-as kiadásából)

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pannoniadicserete.blog.hu/api/trackback/id/tr185295719

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sátán meg a Jocó 2013.05.16. 15:16:59

„Fogott egy rúdvasat, és addig verte a vénembert, mígnem az nyöszörögve kérte, hagyná már abba, dúsan gazdaggá teszi.” (35.o.)

Ez sokat mesélhették ama nem hiába született honiftársainknak, úgy gondolom. :(

sírjatok 2013.05.16. 16:02:24

5000 karaktert írhatsz még!

Husky Joe 2013.05.16. 23:08:06

Gyíkok vagytok! Jók ezek a germán mesék. Hagy szarja össze magát a gyerek.

Dr. szpahi 2013.07.12. 19:53:08

Szerintem a cikk pontatlan, sok a torzítás benne, és így eléggé hamis képet formál a magyar és a germán népköltészetről . Számos ellenvetésem lenne az elmondottakkal kapcsolatban, ezek közül néhányat, röviden:

1. Sem a magyar sem pedig a germán népmesék nem gyerekeknek "íródtak", felnőttek mesélték felnőtteknek.

2. Eléggé közhelyes az is, hogy a népmesék különböző motívumai ugyanúgy megtalálhatók mindenhol Európában, így esetleg csk helyi váltoaztokként beszélhetünk "magyar" vagy "germán" vagy "orosz" népmesékről.

3. Eredeti, azaz a néprajzkutatók által összegyűjtött formájukban a népmesék mindenhol nagyon sok kegyetlenséget, gyilkosságot, erőszakot tartalmaznak, a brutalitás és a szexuális szabadosság a magyar népmesékben is ugyanúgy jelen vam, mint a germánoknál. Elég pl. a Nagy Olga által gyűjtött mesékbe beleolvasni. De belenézhetünk akár népballadagyűjt eményeinkbe is. Olyan szövegekre gondolok, mint a Kőmíves Kelemenné, A halálra táncoltatott leány, A kegyetlen anya, Két kápolnavirág stb. Ennyit tehát a népi lélek "tisztaságáról".

4. Az összegyűjtött népmeséket a 19. században minden mesegyűjtő alakította, stilizálta, a Grimm-testvérek, Perrault vagy nálunk pl. Benedek Elek és Arany László. Így nagyrészt az átdolgozó személyes esztétikai ízlése, morális érzéke vagy vérmérséklete határozza meg, hogy egy-egy "gyermekmesébe" mennyi kegyetlenség, agresszió kerül e az eredeti meseváltozatból .

5. A Grimm-testvérek NEM GYEREKEKNEK SZÁNTÁK gyűjteményüket, a magyar mesegyűjtők többsége, pl. Benedek Elek viszont bevallottan gyerekek írt, így nyilván sokkal kevesebb a Benedek Elek mesekönyvekben az agresszió és a szexualitás, mint a Grimm-testvérek gyűjteményében.

Esti Lia 2013.07.16. 01:40:04

@Dr. szpahi:

1. A hozzászólásod azon része, amely azt sugallja, hogy ezekről a mesékről a gyerekek nem is tudnak, torzító, hamis képet formál a germán népköltészetről és kultúrkörről.
Beláthatod ugyanis, hogy a Grimm-mesék címében szereplő "gyermek- és családmesék" kitétel miatt mégiscsak van köze a gyerekeknek ezekhez a mesékhez. Arról nem is beszélve, hogy míg régen valóban nem csak a gyerekeknek szólt ez a műfaj, már egy jó ideje igen. Mi is gyerekként ismertük meg Grimméket. És a Grimm-kiállítások, Grimm-mesedélutánok (melynek sokkoló voltát a német mesélő is elismeri: mno.hu/grund/grimm-mesek-smink-nelkul-1132032) bizony szintén gyerekeknek szólnak. A cikkben ismertetett beteglelkűség és a gyerekek állandó megfélemlítése ráadásul nem csak ezekben a történetekben mutatkozik meg. A gyerekek ajándékozása a germán kultúrkörben - az itt ismertetett mesékhez hasonlóan - ugyancsak elválaszthatatlan a rettegéstől, a megfélemlítéstől.
(Bővebben: gyuloltellensegeink.blog.hu/2012/12/26/ahol_karacsonykor_sem_jobb_az_elet )

Mit kezdjek azzal az általad írt mondattal, hogy: "Szerintem az agresszív jeleneteket felolvasása a gyermekek számára sokkal könnyebben feldolgozható, mint ha képen látná ezeket"?

Most akkor semmi köze a gyerekeknek ezekhez a mesékhez vagy netán mégiscsak eljut hozzájuk? És ha eljut hozzájuk, az szerinted teljesen rendben van?

2. A germán és a magyar népmesékben olvasható történetek nem említhetők egy lapon. Az öregember vasrúddal agyonverése nem egyenértékű azzal, hogy a legkisebb fiú győzedelmeskedik az ördögön vagy levágja a sárkány fejét. A "népi lélek tisztaságát" sehol sem említettem -- az effajta giccs éppen az általad védett germánok kedvence, nem az enyém. Ebben a cikkben is teret adtam olyan magyar mesének, amiben testvérgyilkosság szerepel. Összehasonlítva azonban ezt a motívumot a germánéval, elég fontos különbségeket találtam. Ne kelljen újra beidéznem azt a két bekezdést, olvasd csak el alaposan is az írásomat!

3. A stilizálásról. "Így nagyrészt az átdolgozó személyes esztétikai ízlése, morális érzéke vagy vérmérséklete határozza meg, hogy egy-egy "gyermekmesébe" mennyi kegyetlenség, agresszió kerül e az eredeti meseváltozatból" - írod. Véletlen lenne tán, hogy a germán változatban annyi minden megmaradt az eredetiből? Nem. Fontos megemlíteni, hogy cikkben levő linkek által bemutatott valóság pontosan megegyezik a mesék világával. Így a gyerekek nemcsak a mesékben, hanem a mindennapokban is találkozhattak és találkozhatnak az emberevés, a csonkolás, a bántalmazás motívumaival.

Dr. szpahi 2013.07.21. 20:58:19

Kedves Lia!

Sehol sem írtam olyasmit, hogy "ezekről a mesékről a gyerekek semmit serm tudnak" -ezt nem tudom, hogy honnan vetted.

Azt írtam, hogy szerintem a képi síkon megismert agresszió össze sem hasonlítható azzal, amit a mesék felolvasott szövegéből a gyerek átél, de azt is írhattam volna, hogy a pszichológiai szakirodalom szerint. Bizonyításképpen talán csak annyit, hogy a hatás fokozására neked is szükséged volt arra, hogy illusztrációkkal ábrázold mondandódat. Az hogy "miszlikbe aprította," "összetörte a csontjait", "ízzé-porrá zúzta" nagyon sok magyar népmesében szerepel, gondolom nem szükséges jobban aláhúzni, hogy miként hatna ránk ez, ha nem leírva, hanem lerajzolva látnánk.

Ugyanakkor az is tudvalevő, hogy 6 éves kor alatti gyereknek nem szerencsés tündérmesét felolvasni (sem germán, sem magyar mesét!), mert 6 éves kora előtt a gyerek még nem képes elkülöníteni a realitás és a fantáziavilág elemeit.

Egy szó mint száz, a magyar és a germán kultúrkör szembeállítása torzító, hamis előítéleteken alapul, mert szelektíven emel ki (egyikből) illetve hallgat el (a másikból) olyan lényegi vonásokat, amelyek a -- különben jól megírt cikk -- érvelésének egysíkúságát veszélyeztetnék.
süti beállítások módosítása